MI OKOZZA A BETEGSÉGET?
Az IBR-t a felső légutak gyulladása jellemzi. A betegséget a szarvasmarha-herpeszvírus 1-es típus (BHV-1) okozza. E fertőző légzőszervi betegség kórokozójával megfertőződő szarvasmarhák vírushordozóvá válnak.
HOGYAN TERJED?
A fertőzés belégzés úton terjed, és az állatok közötti érintkezésre van szükség a csoporton belüli gyors elterjedéséhez. Az IBR stressz hatására reaktiválódhat, és az állat elkezdi ismét üríteni a vírust, így megfertőzve az állomány többi állatát.
A kezdeti fertőzésből felgyógyuló fertőzött szarvasmarháknál látens fertőzöttség alakul ki, és – noha az ilyen állatok klinikailag egészségesnek tűnhetnek – stressz hatására kiújulhat náluk a betegség.
Látens IBR fertőzöttség az IBR vírusával fertőződő majdnem minden állatnál kialakul. A vírus gyakran hosszú ideig nyugalmi állapotban marad, amíg a stressznek kitett állatok ismét üríteni nem kezdik azt.
A vírus a fogékony és kezeletlen állatokra közvetlen érintkezés útján, légi úton, valamint a vírussal szennyezett anyagok és eszközök révén terjedhet át. Mivel az IBR könnyen terjed a szarvasmarhák között, az IBR jelentette kockázat mérséklése érdekében létfontosságú a megfelelő járványvédelmi intézkedések foganatosítása és a vakcinázás.
Az IBR kialakulásának kockázati tényezői:
- új állatok behozatala a gazdaságba,
- „orr az orrhoz” kontaktus a fertőzött és nem fertőzött állatok között,
- személyek és eszközök,
- sperma és embriók,
- a látensen fertőzött hordozó állatokat az állományok mozgatása, tartási körülményei és/vagy az ellés következtében érő stresszhatások.
MILYEN KLINIKAI TÜNETEK VANNAK?
Az IBR elsődlegesen légzőszervi klinikai tünetekkel jár, és enyhébb esetekben összetéveszthető a szarvasmarhákban más okokból kialakuló tüdőgyulladással. Ezekben az esetekben kötőhártya-gyulladás, esetenként köhögés és tejhozamcsökkenés lehetnek az egyedül észlelt klinikai tünetek. Egyes vírustörzsek azonban súlyos betegséget okozhatnak.
A klinikai tünetek először általában szállítás, vásárokon való részvétel, a tartási körülmények változása vagy más stresszes események (például ellés) után két-három héttel jelentkeznek. Egy IBR járványeset során a megbetegedési arány 100%-os is lehet, de az elhullási arány általában kevesebb mint 2%. Gyakran az először megfertőződő két vagy három szarvasmarhánál alakulnak ki a legsúlyosabb klinikai tünetek.
A beteg szarvasmarhák étvágytalanokká válhatnak és magas láz
(41–42 °C) alakul ki náluk, gennyes szem- és orrváladékozással. Az IBR klinikai tünetei változatosak, a súlyosan beteg állatok nagyon levertek, lassan kelnek fel és állás közben lógatják a fejüket.
A szemhéjak a kötőhártya-gyulladás miatt duzzadtak lehetnek, és súlyos esetekben fekélyek alakulhatnak ki az orron. A szájban nincsenek elváltozások, de a bendőpangás miatt nyálcsorgás kialakulhat. Étvágytalanság, fogyás és tejhozamcsökkenés gyakran megfigyelhető és súlyos fokú lehet. Elhullás ritkán alakul ki, de ha előfordul, akkor azt a légcső súlyos károsodása, elhalása és másodlagos bakteriális fertőzése és az ahhoz társuló inhalációs tüdőgyulladás okozza.
Az IBR-t előidéző vírus, a BHV-1 tehenekben fertőző göbös vulvovaginitist, bikákban pedig fertőző balanoposthitist is okoz, emellett vetéléseket és magzati deformitásokat is kiválthat.
Az IBR a vírusos eredetű vetélés jelentős oka világszerte. A vírus széles körben előfordul, látens fertőzöttséget okoz és kiújulhat; ezért az IBR-re pozitív ellenanyagtitereket adó minden tehén lehetséges hordozó. A vírus a fehérvérsejtekkel a placentába kerül, a következő
2 hetes – 4 hónapos időszakban placentitist vált ki, majd megfertőzi és 24 órán belül elpusztítja a magzatot.
Noha a klinikai tünetekben megnyilvánuló IBR manapság már ritkábban látható és inkább a betegség krónikus,
hosszú távú hatásai okoznak problémákat a gazdaságokban, például a tejhozamcsökkenés, a terméketlenség és a tüdőgyulladás.
HOGYAN LEHET DIAGNOSZTIZÁLNI AZ IBR-T?
Az aktív fertőzöttségek a vírus PCR-rel vagy fluoreszcens ellenanyag tesztekkel való közvetlen kimutatásával diagnosztizálhatók a szem- vagy az orrváladékokban. A látens fertőzöttségek diagnózisa szerológiai tesztekkel állítható fel (vérminták vizsgálatával).
Az elegytej ellenanyagtitereinek mérése nagyon hasznos módszer az állomány IBR státuszának meghatározására. Az elegytej negatív eredménye azonban nem szükségszerűen jelzi az állomány IBR-mentes állapotát, mivel a fejt állomány akár 20%-a is látensen fertőzött lehet IBR vírussal, amikor az elegytej szerológiai eredménye pozitívvá válik; ezért a vérvizsgálat nélkülözhetetlen az állomány IBR-mentes állapotának megerősítéséhez.
A szövődménymentes BHV-1 fertőzéseket a jellegzetes tünetek és elváltozások alapján lehet diagnosztizálni. Mivel azonban a betegség súlyossága változó lehet, a legjobb megoldás vírusizolálással elkülöníteni a BHV-1 fertőzést más vírusfertőzésektől. A mintákat a betegség korai szakaszában kell venni, és a diagnózis 2–3 napon belül felállítható. A vérsavóbeli ellenanyagtiterek emelkedése szintén felhasználható a diagnózis megerősítésére. Vetélés esetén azonban nem lehet emelkedő ellenanyagtitert kimutatni, mivel a fertőződés általában a vetélés előtt meglehetősen hosszú idővel következik be, és a vetélés idején már maximálisak a titerek.
A BHV-1 okozta vetélést a jellegzetes elváltozások azonosításával és a vírus magzati szövetekben PCR módszerrel való kimutatásával, vírusizolálással, immunperoxidáz vagy fluoreszcens ellenanyag festéssel lehet diagnosztizálni. Az elhullás után röviddel kimutatott makroszkópos és mikroszkópos elváltozások segíthetnek a diagnózis felállításában. Az antigén különböző szövetekben vagy váladékokban való azonosítására PCR módszerek használhatók.
HOGYAN LEHET VÉDEKEZNI AZ IBR ELLEN?
Az állományok vakcinázással és a vírus állományba való behurcolásának megakadályozását célzó járványvédelmi intézkedésekkel védhetők meg.
A zárt állományok teszteléssel és vakcinázással mentesíthetők a vírustól. Az állományok IBR-mentes státuszának fenntartása azonban szigorú járványvédelmi intézkedéseket igényel, beleértve a vakcinázást és az újonnan vásárolt, bizonytalan státuszú szarvasmarhák karanténozását.
A szállítási betegség (shipping fever) okozta tüdőgyulladás megelőzésében a betegség kialakulásához hozzájáruló stressztényezők csökkentésére kell összpontosítani.
A szarvasmarhákat gyorsan kell csoportokba gyűjteni, és a már kialakult csoportokba nem szabad új állatokat bevinni. A különböző forrásokból származó szarvasmarhák összekeverését lehetőség szerint kerülni kell. A szállítási időt a lehetséges minimumra kell csökkenteni, és hosszan tartó szállítás közben pihenési időszakokat kell biztosítani, takarmányhoz és ivóvízhez való hozzáféréssel.
Több nyugat-európai ország már sikeresen mentesítette vagy éppen most próbálja mentesíteni házi szarvasmarha-populációját a BHV-1 fertőzöttségtől.
A vírustól való mentesítés a szerológiai ellenőrzés, a pozitív eredményt adó állatok selejtezése, a járványvédelmi intézkedések és a vakcinázás kombinálásával lehetséges.