VÁLTOZTASSON A RÉGI MÓDSZEREN!
Míg a szelektív szárazra állító terápiát gyakran ajánlják az antibiotikum felhasználás csökkentésének egyik lehetőségeként, a módszernek más jelentős előnyei is vannak.
A szárazra állításkor kulcsfontosságú az antibiotikum-kezelést igénylő tehenek azonosítására összpontosítani – magyarázza Andy Biggs állatorvos (The Vale Veterinary Group, Tiverton). Az intramammalis fertőzésben szenvedő tehenek kezeléséhez a legmegfelelőbb időpont a szárazra állítás ideje, mivel ekkor a kezelés háromszor-ötször olyan hatásos, mint a laktáció során. Andy Biggs a következőt mondja:
“A teljes állományt bimbózáró készítménnyel kell kezelni, antibiotikummal viszont csak azokat a teheneket, amelyek esetében ez indokolt.”
Ez más stratégiát igényel. Az általános/válogatás nélküli antibiotikumos szárazra állító terápia többé már nem tartható fenn: amellett, hogy drága, még káros is lehet a tehenek számára.
Kutatási eredmények azt mutatják, hogy ha egy nem fertőzött tehenet antibiotikummal kezelünk, ennek káros hatása lehet, talán az egészséges tőgy normális mikroflórájának a befolyásolása révén, aminek következtében megnőhet a mastitis kialakulási kockázata az ellés után. A protokoll kulcsfontosságú pontja azoknak a teheneknek a kiválasztása, amelyeket kezelni kell, ugyanúgy, mint más olyan helyzetekben, amikor antibiotikumokat használunk. Ezt az egyes tehenek szintjén kell végezni.
A szomatikus sejtszám és a tőgygyulladás korábbi előfordulási története alapján végzett szelektív szárazra állító terápia révén csökkenthető a kezelt tehenek száma. Egy megfelelően megtervezett szelektív szárazra állító terápiával így csökkenthető az antibiotikumok használata a mastitis kockázatának jelentősebb növekedése nélkül, különösen ha az elegytej szomatikus sejtszáma 200.000 alatt van. Állatorvosával együtt dolgozva határozza meg, hogy az Ön állománya számára melyik szárazra állító antibiotikum-terápia a legjobb!